Behajtási költségátalány

A híradásokból, különböző cikkekből már mindenki számára ismert a 2014. március 15-én életbe lépett behajtási költségátalányra vonatkozó szabályozás. A túlzott adminisztrációs terhek miatt reménykedtünk, egy esetleges utólagos törvénymódosításban, de ez sajnos nem következett be. Augusztusban a NAV is közzétette, hogy álláspontja szerint miként kell eljárni a jogszabályi előírás gyakorlati alkalmazása során. Az alábbi tájékoztató ennek ismeretében került összeállításra.
 
Mi az a behajtási költségátalány?


Vállalkozások között létrejött szerződés esetén alkalmazandó a PTK.-ban megfogalmazott 6:46.§ alapján. Amennyiben a kötelezett nem fizet határidőben. Az adós 40 EUR behajtási költségátalányt fizet a jogosult részére a tartozáson és az amúgy is felszámítható késedelmi kamaton felül, azonban az összeg az esetlegesen fizetendő kártérítésbe beleszámít.

A 40 EUR forintosítása a Magyar Nemzeti Bank a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján kalkulálandó.

A behajtási költségátalány a késedelembe esés napjától, külön kérés, fizetési értesítés vagy egyéb más felszólítás nélkül is, automatikusan megilleti a hitelezőt, tehát az adósnál könyvelni kell az egyéb ráfordítások között, és ez az összeg „késedelmenként” értendő, minden esetben 40 EUR.

Azaz, ha egy szállítónak több számla összegével is tartozik a vevő, vagy egy számlát a köztük lévő szerződés alapján több részletben kell kiegyenlíteni, úgy késedelmenként kell a 40 EUR költségátalányt megfizetni.

 
A behajtási költségátalány számviteli elszámolása az adós szemszögéből

A kötelezettnek a könyveiben automatikusan elő kell írni az egyéb ráfordítások között, függetlenül attól, hogy kapott-e bármilyen tájékoztatást a hitelező részéről. A 40 EUR tényleges kifizetése viszont elkerülhető, ha attól a hitelező eltekint és ezt írásban tudatja az adóssal. Szerződésben a 40 EUR költségátalánytól eltekinteni nem lehet és annál kisebb összegben történő megállapodásra sincs lehetőség. Azonban, ha a hitelező a későbbiekben egy nyilatkozattal lemond a költségátalányra vonatkozó igényéről, akkor a könyvelésben szereplő kötelezettség a rendkívüli bevételekkel szemben kivezethető. Az adós társasági adóalapja nem változik, ugyanis, amikor előírjuk a 40 EUR-ot, az ráfordítás, ha pedig kivezetjük, akkor bevétel kerül könyvelésre. A behajtási költségátalányról csak akkor lehet lemondani, ha az nem kapcsolódik eszköz beszerzéséhez.

 
A behajtási költségátalány számviteli elszámolása a hitelező szemszögéből

 
A hitelező csak abban az esetben könyveli bevételként a behajtási költségátalányt, ha az befolyt. Elhatárolni is csak akkor szabad, ha az összeg a mérlegkészítés időpontjáig befolyt. Tehát a hitelező által követelt, de a bankszámlára be nem folyt költségátalány nem könyvelhető. A hitelező által elengedett költségátalányt a hitelezőnél nem kell szerepeltetni a könyvekben. Adó-, járulék vagy illeték vonzata az elengedett költségátalánynak nincs.