A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) megváltoztatta az elévülés szabályait.
Mit is jelent az elévülés?
A követelés elévülésének legfontosabb következménye az, hogy azt bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Követelés alatt nemcsak a pénzkövetelést kell érteni, hanem bármely, szerződésből fakadó követelést. Az elévülés a kötelezett szempontjából azt jelenti, hogy ő az elévült követelés teljesítését megtagadhatja.
Mit is jelent az elévülés?
A követelés elévülésének legfontosabb következménye az, hogy azt bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Követelés alatt nemcsak a pénzkövetelést kell érteni, hanem bármely, szerződésből fakadó követelést. Az elévülés a kötelezett szempontjából azt jelenti, hogy ő az elévült követelés teljesítését megtagadhatja.
Az elévüléssel azonban maga a követelés nem szűnik meg, ezért ha a kötelezett az elévült kötelezettségét teljesíti (mert például elkerüli a figyelmét, hogy az elévült), akkor azt utólag nem követelheti vissza a jogosulttól. Az elévült követelés továbbra is jár a jogosultnak szerződés szerint, csak az már bíróság előtt nem kikényszeríthető. Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni, azaz azt az érdekeltnek külön kérelmeznie kell elévülési kifogás formájában.
Főszabály szerint a követelések 5 év alatt évülnek el. (A jogszabályok ettől eltérő elévülési időket is megállapítanak.) Ha a felek az elévülési idő hosszát szeretnék 5 évtől eltérően megállapítani, ezt a megállapodást írásba kell foglalni. A korábbi szabályozással ellentétben tehát nemcsak 5 évnél rövidebb, hanem 5 évnél hosszabb elévülési időben is megállapodhatnak a felek. Egy dolgot nem lehet: az elévülési időt a szerződésben teljesen kizárni. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Ha a teljesítés idejére a felek határidőt tűztek ki, akkor a határidő utolsó napja az esedékesség időpontja.
Az elévülés nyugvása
Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított 1 éves (1 éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónapos) határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 1 évnél (1 éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónapnál) kevesebb van hátra. Nincs akadálya annak, hogy az eredeti elévülési időn belül az elévülés nyugvására több alkalommal is sor kerüljön. Az említett 1 éves, illetve 3 hónapos „végső” időszakban azonban az elévülés nyugvására már nincs lehetőség. Ebben az időtartamban esetleg az elévülés megszakítása engedélyezett a jog szerint, ekkor a megszakítás következtében az 1 éves, illetve a 3 hónapos határidő számítása kezdődik újból.
Az elévülés megszakítása
Az elévülés megszakításával az elévülés újból kezdődik. Az elévülést a következő események szakítják meg:
- a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése (ilyennek minősülhet például a részletfizetés),
- a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség,
- a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott, vagy
- a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Az új Polgári Törvénykönyv az elévülést megszakító körülmények között már nem említi a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást. Míg eddig minden egyes írásbeli felszólítás megszakította az elévülési időt, azaz az elévülési idő minden egyes alkalommal meghosszabbodott 5 évvel, ez a törvényi lehetőség a jövőben már nem adott. Hasonlóan nem szakítja meg az elévülést a jövőben, ha engedményezés történik, és erről a kötelezettet értesítik.
