A vállalkozásoknál sokszor merülnek fel olyan szolgáltatások, amelyeket a vállalkozás továbbszámláz. Az ilyen szolgáltatásokra speciális szabályok vonatkoznak, az alábbiakban ezeket foglaltuk össze.
A helyi adókról szóló törvény alapján:
közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formábantovábbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.
Az iparűzési adó számításánál a közvetített szolgáltatások közül csak azokat a tételeket lehet levonásba helyezni:
- melyek értékesítése (közvetítése) során írásbeli szerződés született,
- a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége egyértelműen kiderül,
- a nyújtott szolgáltatás tovább értékesítése változatlan formában történik,
- a számlán a közvetített szolgáltatásra utalás megtörténik.
A gyakorlatban sokszor gondot okoz annak elhatárolása, hogy mely szolgáltatások azok, amelyek „átfutó” tételnek tekinthetőek, tehát ahol változatlan formában kerül sor a továbbértékesítésre, valamint, melyek azok, amelyek beépülnek a vállalkozó saját szolgáltatásába vagy termékértékesítésének előfeltételét képezik, azaz járulékos tételként kerülnek továbbszámlázásra. A konkrét esetekben egyedileg kell értékelni, hogy közvetített vagy járulékos szolgáltatásról van-e szó, a körülményektől és a felek szerződéses akaratától függően.
Egyes szakmai és adóhatósági értelmezések szerint a saját és a közvetített szolgáltatás ellenértékét megbontva kell feltüntetni a számlán, ezt azonban a törvény konkrétan nem írja elő. Számviteli szempontból azonban mindenképpen indokolt az analitikus nyilvántartásokban a bejövő és kimenő számlák egymáshoz rendelését, valamint a hozzájuk tartozó szerződés beazonosítását biztosítani.
Alvállalkozói szolgáltatásként csak olyan szolgáltatás költsége érvényesíthető az adóalapnál, amelynél a vállalkozás a megrendelővel és alvállalkozójával is a Polgári Törvénykönyv szerinti – írásos – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ez olyan szolgáltatást jelent, amely valamely eredmény létrehozására irányul (pl. tervezés, gyártás, átalakítás, szerelés, üzembe helyezés, javítás). Ilyen jogcímen ezért nem vonhatóak le az adóalapból a tipikusan megbízásos ügyletek költségei (pl. tanácsadás, üzletkötési-ügynöki szolgáltatások, raktározás, adminisztrációs költségek). Csökkenthető az adóalap az új lakás előállításához igénybe vett alvállalkozói szolgáltatással is (ahol tehát a megrendelővel nem vállalkozási szerződés, hanem pl. adásvételi szerződés áll fenn).
A Helyi adókról szóló törvény 39.§-a szerint az iparűzési adóalap megállapításakor az árbevételt az alvállalkozói teljesítmény és a közvetített szolgáltatás értékével lehet csökkenteni (illetve az anyagköltséggel, az eladott áruk beszerzési értékével, illetőleg az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével)
A társasági adó esetében a különbségtétel kérdése az elvárt adóalappal összefüggésben merül fel.
A Tao tv. 6.§ (5)-(10) bekezdései alapján, ha a vállalkozás adózás előtti eredménye, vagy adóalapja nem éri el az elvárt adóalap összegét, akkor a cégnek el kell döntenie, hogy a tényleges eredménye (vesztesége) alapján vagy az elvárt adóalap után adózik. Ez utóbbi esetén az elvárt adóalapot az összes bevétel és a törvényben taxatíve felsorolt csökkentő tételek figyelembe vételével kell megállapítania. E csökkentő tételek között a vállalkozói, alvállalkozói és közvetített szolgáltatások közül kizárólag a közvetített szolgáltatás igénybevétele szerepel.